avagy a para normális jelenség.

Látod a következő fogást. Úgy tűnik, elérnéd. A lábadnak is van helye. Mégsem indulsz.

Inkább erősebben markolod a fogást. Az alkarod feszül és fárad, és megjelenik a gondolat: „Ehhez nem vagyok elég erős.”

De vajon tényleg az erő hiányzik? Vagy valami teljesen más van a háttérben?

Kezdőként sokan találkoznak ilyen helyzetekkel. A bizonytalanság nem az alkalmatlanságod bizonyítéka. Egy új, szokatlan környezetben tanulsz mozogni, amelyhez a testednek, a gondolkodásodnak és a figyelmednek is alkalmazkodnia kell.

A mászás három pillére

A mászótudást három fontos, egymással összefüggő területre építhetjük.

A fizikai képességeid adják a mozgáshoz szükséges erőt, állóképességet és mozgástartományt.

A mászótechnikai felkészültséged segít abban, hogy ezeket jól használd: tervezd meg előre, hogyan mászol fel, keresd ki a nehéz és a pihenő részeket, majd pontosan lépj, megfelelően helyezd el a súlypontodat, és energiatakarékosan mozogj.

A mentális felkészültséged pedig abban támogat, hogy irányítsd a figyelmedet, kezeld a bizonytalanságodat, és az adott helyzetben használni tudd azt, amire már képes vagy.

Az erőnlétet és a technikát természetesnek tartjuk gyakorolni. A mentális készségektől viszont gyakran azt várjuk, hogy majd a mászással együtt, maguktól fejlődnek.

Pedig ezekkel is lehet tudatosan foglalkozni.

Miért tűnik nehezebbnek, amikor már a falon vagy?

Lentről egy mozdulat egyszerűnek látszhat. Magasabban, a falon állva azonban egészen másnak élheted meg.

Ezt kezdő mászókon végzett kutatás is szemlélteti: egy mozgásfeladat magasabban való elvégzése nagyobb szorongással és a mozgás végrehajtásának változásával járt, mint a talaj közelében. Vagyis nem csak a fogások és a lépések határozzák meg, mennyire érzel nehéznek egy útvonalat. Az is számít, hogyan éled meg a helyzetet.

Képzeld el, hogy nem bízol egy lépésben. Óvatosan ráteszed a cipődet, de nem mersz rá elég testsúlyt helyezni. Emiatt többet dolgozol a karoddal, az hamarabb elfárad, és még kevésbé érzed magad biztosnak.

A végén arra jutsz: „Kevés a karerőm.” – Ismerős?

A fáradás valódi, de a megoldás nem feltétlenül a karerősítés lesz. Segíthet a pontosabb lábmunka, és annak megtapasztalása is, hogy valóban meg tudsz állni azon a lépésen. Lehet, hogy a törzsedet nem forgatod eléggé… és millió mászótechnikai probléma lehet a háttérben. Ehhez pedig szükséges a probléma felismerése, a figyelem összpontosítása és a mozdulat minőségi végrehajtása: pl. a megfelelő lépés kiválasztása és azon a megfelelő lábpozíció megtalálása.

A fizikai, technikai és mentális fejlődés ezért szorosan összekapcsolódik.

Mitől félhet egy kezdő mászó?

A „félek a mászástól” sokféle élményt takarhat. Érdemes pontosabban megfogalmazni, mi bizonytalanít el.

A magasság. Lentről még vállalhatónak tűnt az út, néhány méterrel feljebb azonban már nehéz elindítani a következő mozdulatot.

A leesés. Nem feltétlenül maga a magasság ijesztő, hanem a megcsúszás lehetősége és annak elképzelt következménye.

A kötélbe beleterhelés vagy a leengedés. Lehet, hogy felfelé szívesen mászol, de a fogások elengedése, a kontroll átadása a biztosító embernek és a testsúlyod beleterhelése a kötélbe idegen érzés.

A lábak bizonytalansága. Nehéz elhinni, hogy egy kis lépésen is megállhatsz, vagy hogy nem kell minden mozdulatot a karoddal megtartanod.

Az elfáradás. „Mi lesz, ha elfogy az erőm, és nem tudok továbbmenni?”

A felszerelés és a biztosítótárs. Amíg nem érted a rendszer működését, és nincs benne saját tapasztalatod, természetes, hogy kérdéseid vannak.

Mások véleménye. „Ügyetlennek látszom? Feltartom a többieket? Mit gondolnak rólam, ha lejövök?”

A saját alkalmasságod. „Nem vagyok elég erős, elég fiatal vagy elég bátor ehhez.”

Ezekre nem ugyanaz a válasz. A biztosítás működésével kapcsolatos kérdést nem oldja meg a jobb lábtechnika, és a mások megítélésétől való félelmet sem feltétlenül csökkenti egy újabb erősítő edzés.

Amikor egy előzetes elképzelés a következményekről előbb állít meg, mint maga a feladat nehézsége

Kezdőként még kevés saját tapasztalatod van, ezért sokszor előzetes – gyakran téves – elképzelések alapján ítéled meg, mi történhet.

„Ha félek, nem nekem való ez a sport.”

“Mit keresek itt?”

„Ha elengedem az egyik kezemet, elveszítem az egyensúlyomat.”

„Csak akkor szabad elindulnom, ha biztosan sikerül.”

„Ha nem érek fel, az egész próbálkozás kudarc.”

Ezek a gondolatok befolyásolhatják, mit vállalsz. Új tapasztalat hiányában a korábbi téves elképzeléseid változatlanok maradhatnak, és egyre biztosabbnak tűnhetnek.

Néha tehát többre vagy képes, mint amit pillanatnyilag használni tudsz a falon. A képességeidet, azok határait azonban érdemes megfelelően megválasztott feladatokkal felfedezni.

A félelemnek is van szerepe

Evolúciós szempontból az eséstől való félelem védelmi szerepet tölt be: óvatosságra késztet a magasban, csökkentve a súlyos sérülés vagy halál kockázatát. Ezért megfelelően biztosított mászás közben is megjelenhet, hiszen az ösztönös veszélyérzetünk nem kapcsol ki automatikusan attól, hogy tudjuk: a kötél megtart.

A mászásban azonban a félelem fontos jelzés lehet: Valós veszélyre, hiányzó tudásra vagy elégtelen felkészültségre is figyelmeztethet.

Ezért a „csak fejben dől el” tanács lehet helytelen is. Először azt kell tisztázni, jelez-e a félelem valós veszélyt, hiányzó tudást vagy nem megfelelő körülményeket.

Ha ezek rendben vannak, lehet foglalkozni azzal, hogy a helyzet megélése mennyiben nehezíti a mozgást.

Hogyan lehet dolgozni a természetes félelmekkel?

Pontosítsd, mi bizonytalanít el

A „félek” helyett próbálj egy konkrét problémát megfogalmazni, keresd meg a félelmed forrását:

„Nem tudom, mi történik, ha lecsúszik a lábam.”

„Nem merek ráállni erre a lépésre.”

„Attól tartok, hogy nem tudok majd lejönni.”

“A többi mászó rosszat fog gondolni rólam, amiért béna vagyok.”

“Félek, hogy a biztosító ember leejt.”

Így könnyebb eldönteni, mire van szükséged: magyarázatra, technikai gyakorlásra, kisebb feladatra, jobb kommunikációra, az emberi tényezők újraértékelésére vagy több tapasztalatra.

Építs megértésre és ellenőrzésre

A felszerelésbe és a társadba vetett bizalmat erősítheti, ha érted, mit miért és hogyan használtok és hogyan kommunikáltok egymással.

A társellenőrzés, a partner-check és a világos jelzések a mászás gyakorlati alapjai. A bizalomhoz tudás, egyértelmű kommunikció és következetes cselekvés is tartozik.

Válassz kisebb, vállalható lépéseket

Nem szükséges egyszerre növelni a magasságot és a mozgás nehézségét. Egy számodra könnyű feladatban több figyelmed maradhat annak gyakorlására, ami bizonytalanná tesz. Válassz ilyenkor a határterhelésednél jóval könnyebb mászóutat.

A kötélbe terhelés vagy az esés megismerése is külön gyakorlási feladat lehet, megfelelő körülmények között, oktatói irányítással. A fokozatos tapasztalatszerzést a BMC magasságfélelemmel foglalkozó útmutatója is hangsúlyozza.

Adj konkrét feladatot a figyelmednek

A „ne félj” nehezen végrehajtható utasítás. Megfoghatóbb lehet például:

„Nézd meg, hová teszed a cipődet.”

„Érezd meg, hogyan terheled a lépést.”

„Keresd meg a következő stabil testhelyzetet.”

“Vegyél egy mély levegőt és figyelj a légzésedre.”

“Kommunikálok a biztosító emberrel, hogy valóban megtart-e, ha beleülök a kötélbe.”

Egy jól megválasztott figyelmi feladat segíthet visszatérni ahhoz, amit éppen csinálsz.

Beszélj magadhoz használható módon

Nem kell elhitetned magaddal, hogy minden könnyű.

„Megállhatok, és kérhetek segítséget.”

„Most ezt az egy mozdulatot vizsgálom meg.”

„Az előző próbálkozásból már tudom, hol akadtam el.”

“Beleülök a kötélbe és lerázom a karjaimat. Közben átnézem a falat.”

Az ilyen mondatok konkrét lehetőségekre emlékeztetnek. A légzés rendezése is kipróbálható stabil helyzetben, de ettől nem várható, hogy minden félelem azonnal megszűnjön, azonban sokat segít az önmagad feletti kontroll visszaszerzésében.

A tapasztalatot végül érdemes átbeszélni

Mászás után néhány egyszerű kérdés sokat adhat:

• Mire számítottál, mielőtt elindultál?
• Mi történt valójában?
• Mikor nőtt meg a bizonytalanságod?
• Mi segített?
• Mit próbálnál ki legközelebb?

Ez a reflexió segíthet különválasztani az elképzelt nehézséget a megtapasztalttól. Azt is megmutathatja, ha még hiányzik valamilyen tudás vagy gyakorlás.

Lehet, hogy arra számítottál, hogy lecsúszol, amikor jobban terheled a lábadat. Ehelyett stabilabb lett a helyzeted. Ez már egy új tapasztalat, amelyre a következő alkalommal építhetsz.

Nem csak az erősebb nehézségi fokozat az előrelépés

Először mersz rendesen ráállni egy lépésre. Időben kérsz pihenőt. Kipróbálsz egy új mozdulatot. Vagy elmondod a társadnak, mire van szükséged – pl. feszesebb, vagy épp lazább kötél. Megfelelőbb helyről akasztod a közteseket.

Ezek is a fejlődés részei.

Ha kizárólag a top elérésével méred a sikert, könnyen észrevétlenek maradnak az apróbb, de rendkívül fontos elemek, amelyek építik a magabiztosságodat és a mentális terhelhetőségedet. A kisebb, követhető tanulási célok segíthetnek abban, hogy felismerd a saját előrelépéseidet.

Van, amihez több idő és egyéni segítség kell

Egyetlen alkalomtól nem várható, hogy minden bizonytalanságod megszűnjön. De egy-egy irányított feladatsor és a későbbi önreflexiók elindíthatnak egy olyan irányban, amelyek által a mentális akadályokkal könnyebben megbirkózol. 

Lehetnek azonban régóta fennálló félelmek, korábbi rossz élményekhez kapcsolódó reakciók és olyan elakadások, amelyek ismételt gyakorlást, személyre szabott feladatokat és egyéni támogatást igényelnek. Ha a félelem tartósan nagyon erős, vagy más élethelyzetekben is jelentősen korlátoz, a mászóoktatáson és a sport-mentáltréningen túl pszichológusi vagy sportpszichológusi segítség is indokolt lehet.

Ugyanakkor a megfelelően megválasztott gyakorlatok és az őszinte reflexiók hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megértsd, mi történik veled. Egy foglalkozás hozhat előrevivő felismerést akkor is, ha maga a változás nem lesz azonnal látványos.

A fejlődés ráadásul nem mindig egyenes vonalú. Egy bizonytalanabb nap nem teszi semmissé a korábbi tapasztalataidat. A mászásban – pont a mozgásforma komplexitása miatt – a hullámzó teljesítmény teljesen normális. 

A magabiztosság a tapasztalatból épül

A kezdőknél megjelenő természetes félelmekkel lehet foglalkozni. Sok visszatérő helyzethez léteznek jól használható magyarázatok, mászótechnikai és mentális gyakorlatok.

Teljesen normális, ha vannak kétségeid, van benned bizonytalanság. De ne feledd: kérdezhetsz, megállhatsz, választhatsz kisebb feladatot, és visszatérhetsz a nehezebbhez később. 

A magabiztosság pedig gyakran abból épül, hogy egyre jobban érted a helyzetet, ismered a lehetőségeidet, és saját tapasztalatokat szerzel.

A következő mozdulat előtt talán még lesz benned félelem. De mellette már ott lehet egy másik gondolat is:

„Tudom, mit próbálhatok ki.” – A hobbimászás fontos eleme a mozgásban szerzett öröm. A határaid sikeres feszegetésében pedig garantáltan örömödet fogod lelni. Jó mászást!